Hogy az utcán és a boltban mit gondolnak rólunk, nem titok számunkra, bár egy gyakorta változó és vicces dolog.
Régen mindig lebanoninak néztek, arabul beszéltek hozzám. Már annyira nem érdekelt, belefáradtam a magyarázkodásba, hogy miért nem beszélek arabul, hogy egyszerüen csak nem válaszoltam. (persze ez nem gáz, mert a boltban férfiak dolgoznak, nem veszik zokon ha ignorálom őket, tekintve, hogy amugy sem szólhatnak hozzám)
Miután Veled járjuk olykor a boltokat fordult a kocka. Egy ezüst hajú szökével már ugrottunk egyet a társadalmi ranglétrán és beálltunk a délafrikaiak táborába. Most délafrikainak néznek. Persze nincs ezen mit csodálkozni, hiszen, honnan gondolnák hogy magyarok vagyunk?
Fehérek tippelnek néha finn származásra, ha beszédünket hallják, de ehhez már némi jártasság kell, ami a boltosoknak nincs meg.
Aztán ha a származást nem nézzük:
Tegnap két helyi asszonyka hihette azt hogy valamelyik Hollywood i szinész gyermeke lehetsz, vagy ami valószinübb, hogy nem láttak még fehér embert. Elöször odajött, megpuszilt (ami annyira nem gázos, mert a fátylát puszilgatja) majd kivett a bevásárlókocsiból, odavitt a barátnőjéhez, az is megszeretgetett, és végezetül le kellett fényképezni Veled.
Mi meg csak állunk, nem hiszünk a szemünknek hogy ilyen van.
No comments:
Post a Comment