Mi visszatértünk a napsütötte homokdünékre, Albert megkezdte az óvódát. Talán most könnyebben jön vissza neki az angol nyelv, mert azonnal ment óviba és nyár óta Ő is idősebb lett.
Johannát folyton bántja, ha ott vagyok mellette akkor is. Most úgy oldom meg a délutánt, vagyis próbálom, hogy az egyiket folyamatosan magammal viszem.
Ha Johanna csak ránéz Albert játékára már megveri. Visszafele Albert elveszi az Ő játékait.
Járókabeszerzésen vagyunk, de tartok tőle hogy nem fogunk találni.
Tegap kimentünk, gyorsan vettem ételt, majd fél órát élltunk a plázában az ima miatt. Aztán a bolt ahol láttam járókat valamiért kisebb lett, és járókát már nem árulnak, aztán még egy másik helyen is megnéztük volna, de mire odaértünk már megint imaidő lett és 7 kor este már nem akartunk 40percet ülni az autóban és várni.
A minap ebédelünk, Albert és én. Kéredezgetem mit játszottak a Papával, birkoztak - e.
- Nem, megvigasztaltam Papát a kalapáccsal.
Ezen nagyot nevettem, mire Albert kicsit zavartan hozzáteszi.
-Jövőre lesz neked is.
Tegnap elmagyarázta nekem a férfias dolgokat,
- Papa szeretne nagy autót mert az szép, de drága és azért nem vesz.
No comments:
Post a Comment