az idő

Az idő itt gyorsan telik.
Mikor Nagyszüleid elmentek (két hete), 8 hét volt a hazautazásunkig. Most 6 hét van hátra. Ez soknak tünik, de nagyon gyorsan el fog telni. Hiszen olyan szoros a program.

Hajnalka itthagy bennünket, egész nyárra hazautazik Berlinbe, amint lehetséges, vesz repülőjegyet. Pénteken elmegyünk elköszönni.

20án megyünk Zafer doktorhoz hogy megkapd a soron következő oltást. (DTaP+HepaB+Hib+OPV – a szakmabeli olvasoknak)

Megtartjuk születésnapunkat május elsején. Előrehozottan az enyémet is, elöbb lesz ajándék... Erre az alkalomra egy magyar vacsorát tervezünk a kiwi nénikkel és bácsikkal. (az elmúlt csütörtöki partyn elbüvölted Őket. Még időben fel is ébredtél, és kértél minket hogy menjünk haza fürdeni, még mielött a bácsik megitták az egész üveg whiskit)

Két hét múlva Marina is hazamegy, 2 án. Az már itt van szinte, és még addig szeretnénk találkozni. (Andy már 7 kg felett van, és nagyon ügyesen fejlődik. Ő tegnap töltötte a 4 hónapot, igazi nagyfiú. Marina szertne hordozókendőt, megnézte, lemérte (140 inch hosszú és 70 széles) és felpróbálta az enyémet Andrew azonnal elaludt benne. Ilyet még nem láttam!)

11én Nagypapa látogatás. 12 nap. Onnantól jövés menés lesz, megvenni a dolgokat amik otthonra kellenek, ajándékokat rendezni, Papit ellátni szeretettel jótanáccsal a hosszú távollét elött.

22 én Nagypapi elmegy. Kiderült hogy Ira nénivel egy géppel, ők 3 hónapra mennek Ukrajnába haza.

23 án hajnalban mi is utnak indulunk, kisérönkkel – akinek kilétét homály fedi...

Mindennél jobban várjuk hogy 10 hónap után lássuk szeretteinket és végre magyar földre tegyük a lábunk illetve a babakocsi kerekeit – kinek mi van –, mégsincs egy csepp kedvem sem hogy Papa nélkül legyünk, még akkor sem, ha Ő alig lesz itthon ez idő alatt. Már előre látom, hogy csak az orrom fogom lógatni egy hónapig. (abban a köztes időben csak amit nem csavargással, bulizással töltünk majd.)