vásárlás

Elhatároztam, hogy csütörtökön megoldjuk együtt a nagybevásárlást. Csak olyan rövid az agyam, hogy lassan két év alatt még mindig nem tudtam megszokni, hogy a csütörtök a szombat, igy tömeg van.
Papa rendszerint dolgozik ilyenkor, mert dubai rend szerint tart hétvégét, péntek szombat.

Felkerekedtünk...

Gondoltam nem lesz sima ügy, de a buszon egy kéthetes kisbaba is volt ha ők birják, akkor nekünk sem lesz semmi gondunk.
Komplett tervem is volt;
1. megvesszük az élelmiszert, Te a hordozókendőben utazol, és igy tolom a bevásárlókocsit. Nagybevásárlás letudva.
2. Bemegyünk a babaruháshoz, 90% os leárazás megveszem a nyári ruháidat, aztán egy másik boltban előkét.
3. Uzsonna a Starbucksban. Megvárjuk Papit, együtt hazamegyünk.
Semmiség az egész.

1. A buszon 3 amerikai férfi is velünk utazik, akik mindig jókedvüek, hangosak. Te sirással adod tudtomra, hogy nem tetszik a hangos idegen férfibeszéd. Szerencsére nincs forgalom, az ima még tart, hamar odaérünk. A bolt külső bejáratánál kellene várni néhány percet, de félek, hogy ha az amerikaiakkal együtt álldogálok, bajba kerülünk, ha jön a vallásrendőr, ezért bemegyek a mallba. A ruhabolt közben kinyit, a közért még zárva, igy ott kezdünk.

A pénztárnál egy szaudi nő elémtolakszik, majd váratja az eladot, mig visszamegy válogatni. Ekkor szolok, hogy babával vagyok, és legyen már esze. Amugy is már a ruháid be voltak ütve, mikor a klón elémtolakodott.

A közértben. A forgóajtó nem arra van kitalálva, hogy együtt átmenjünk rajta, de megoldjuk. A bevásárlókocsi kereke hibás alig lehet tolni. Összeszedjük a dolgokat, amikor valami nedvességet tapintok, és látom, hogy kakis a kezem. A kaja ottmarad, és rohanás a buszra, pelenka és ruhacsere, a hordozókendőt sem tudom használni ma már (pedig etetésnél ezzel álcázom tevékenységem). Vissza a boltba, már babakocsival, a nagybevásárlásnak annyi. Megtalálom még a bevásárlókocsimat, felmarkolom a cuccokat, gyorsan kimegyek.

Kajaidő. Starbucks 1 , (mert ez egy nagy mall, 2 is van). Akkora a tömeg, hogy nem tudok hova leülni hogy megetesselek. Akkor már tényleg a sirás kerülget, hogy most mi lesz, Papád még el sem indult. Eszembe jut a másik Starbucks, odanyargalunk. Ekkor már kb . ugy festhetek, mint aki a sárgaházból jött vagy oda tart. Mérhetetlen kimerültség, és csak egy csep nyugalomra vágyok és mokkámra. Szerencse szinte üres a kávézó, és kiszemelem a legeldugottabb sarkot. Végre elhelyezkedünk, eszegetünk és megszünik a világ; a rengeteg ember, az arabok, akik azért bámulnak, mert a hajam fedetlen, az idióta pultos, aki flörtölget, és a félelem, hogy nem tudlak hol megetetni. Ekkor valaki be akar jönni a boxomba, ez kb olyan mintha otthon a wcbe mennének be, amikor azt használja más is. Kb 5x egyre hangosabban mondom, hogy be ne gyere, persze bejön, meglátja hogy eszel, akkor kimegy. Már gondolom, hogy megy a muttawaért, és holnap megköveznek. Bele sem mélyedek a gondolatkörbe, mikor kaka-maka hangját hallom ujra. Nem baj, mert jó helyen vagyok, és igy gyorsan cserélhetem a pelust. De nincs nálam több eldogbató penelnka.
Vissza a boltba, venni egy csomag pelenkát, fel a buszra, kicserélni.
Mire szegény Papi megérkezett, nekem már sehova nem volt kedvem menni, és Neked sem.
A történet két óra leforgása alatt zajlott, mig én egynapos intenziv mamatréningnek éltem meg egy kiképzőtáborban a sivatag kellős közepén.

Persze sokat tanultam ma is...