Fusztrációval állunk szembe, nem vitás.
Albert ha valami nem megy, akkor sikitással jelzi. Ahogy egyre fáradtabb szaporodik a sikitások száma. És a legszórakoztatobb hogy néha nem lehet tudni mit akar pontosan, vagy lehetetlen dogokat szeretne.
Szóval sikit, ha
- etetni próbáljuk kanállal (néhány hete ezt a próbálkozást feladtuk, és azóta egy kanállal az Ő kanala alatt próbáljuk menteni a leeső darabokat)
- ha itatni szeretnénk. (a müanyag gyerekpoharakat nem használja, van hogy át kell öntenem az innivalót, mert nem issza meg csak igazi bögréből, ha mi használunk evőeszközt és Ő nem kap, nem eszik)
- vettem egy kicsi kézipoggyászt, kihúzható fogantyúval. Ő kihuzza, 1s, beakad, és nem tudja lenyomni. SIKIT. Lenyomom, megint kihuzza és SIKIT. Gyakorlatilag másodpercenként sikolt. El kellett tegyem, hogy ne is lássa.
Minap Anyielka jött, hozták a böröndöt és egy úszómedencét Albertnak a kertbe, fél perc, csak beadták a dolgokat nem jöttek be. Anyielka a babakocsiban ült, és sirt, közben kiabált Albert után. Csak miután kihoztam Albertet és adott puszit Neki akkor nyugodott meg. Még mindig nem mentek el, talán két hét és sikerül mindent elintézniük.
No comments:
Post a Comment