Johannánk megszületett, Albert 2 napot töltött Delwynéknél. Első nap, amikor a kórházban vizsgálatokat csináltak és második nap, egy teljes nap, éjszakával együtt. Jacob nem igazán akarta visszaadni nekünk újonnan szerzett kisöccsét. Albert is hasonlóan jól érezte magát, és ahogy hallom az angolja duplájára fejlődött, csakúgy mint a csokoládés keksz szeretete.
Másnap jött csak be a kórházba, már nagyon hiányoztam neki. Meglátta a babát, és csillogó szemmel kérdezte, szétett karral,
- Mamája? (Mamája hol van). Ezt elmagyaráztuk neki, hogy én vagyok a mamája, Ő megérette.
Azóta is féltve örzi és szereti a kishugát.
Itthon kirakozunk, Viktor készülődik a munkába. Albert kiteszi a kirakót, és rohan be vele a szobába, hogy megmutassa Neki.
- Viktor! Look.
A mai ebéd azon különleges alkalmak egyike, amikor Albert csokit ehet. Ez akkor történik meg, amikor elég hig a széklete, mert amúgy egy pici csokitól is csak 4 nap után kuppal tud wcni. Igy lehet nem az Ő érdeme, de neki még mindig tart az egy szem húsvéti nyuszicsokija, és szerintem még nem is fog elfogyni egyhamar.
No comments:
Post a Comment